A méz a természet ajándéka!

Mi a méz?

Egyszerű: a méhek szorgos munkával a virágok nektárját a  saját szervezetükben átalakítva gyűjtik össze és a lépek sejtjeiben raktározzák. A végeredmény a jótékony hatású csodálatos méz.

Minden méz: Immunerősítő, szervezeterősítő, de mézfajtától függően eltérő mértékben sebgyógyító. De van amelyik méz jobb, mint bármelyik gyógyszer. Antibakteriális, némelyik jobb, mint az antibiotikum.

Egy kis történelem...

Az emberiség történetét akár a méz is ke­retbe foglalhatná. A méhek ajándéka szin­teminden kultúrában jelen volt, és nem­csak élelmiszerként és gyógyanyagként,hanem a kultikus szertartások részeként is fontos szerepet játszott.

Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként  mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. A méhek munkájának gyümölcsét azonban halak és gyümölcsök tartósítására  is felhasználták, a mézbe mártott birsalmát  „mézalmának" nevezték.

A görögök árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették kükeon nevű erősítő ételüket. Egyiptomban mézkenyeret, méz­sört és mézbort állítottak elő az aranyló nedű felhasználásával.

A germánok is kedvelték ezt az édes szubsztanciát: vízből és mézből főzetet készítettek, és erjesztéssel mézsört nyertek belőle. Évszázadokig ez volt legkedveltebb italuk, csak a középkorban ütötte ki a nyeregből a bor.

A krónikák tanúsága szerint i. e. 1000 körül a mézsör mellett a mézes tej, a mézes sajt és a lépes méz is népszerű eledel volt Európában. A középkorban a méz ára a sóéval vetekedett, és évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi cikknek számított. Sok helyen méz formájában szedték az adót. A méz begyűjtők céhbe tömörültek, vámmentességet élveztek, és külön bíróság előtt feleltek jogszerű működésükért. 


A méz a népi gyógyászatban

A legfontosabb szerepet a méz mégis a népi gyógyászatban játszotta.Már i. e. 2500 körül használták ezt az anyagot a sebek gyógyításában. A fennmaradt egyiptomi írások között olyan, i. e. 1530-ból származó mézes receptek találhatók, amelyeket epebántalmak, testi erőtlenség és székrekedés esetén alkalmaztak. A görög Hippokratész i. e. 460-377 mézet ajánl a lázas betegeknek, és a gennyező sebeket mézes kenőccsel kezeli.

Miért használjuk?

A mézet legtöbben alkalmanként használják. Leginkább téli időszakban, a baktériumokat elpusztító, a szervezet ellenálló képességét helyreállító hatása miatt megfázáskor, torokfájásos időszakban. Főképpen teába keverve, pedig ideálisabb lenne cukor helyett naponta legalább 2-3 teáskanálnyi, de legfeljebb 2 evőkanálnyi mézet elfogyasztani.

Mint az elején már szó volt róla, a mézben található gyógyerőt  már a régi időkben kitapasztalták az emberek és használták is gyógyhatásai miatt. Különféle hatóanyagainak köszönhetően körülbelül 180 különféle szubsztancia van benne, nemcsak közvetlenül elfogyasztva hasznos. Ma már a hozzáértők tudják azt is, hogy  mik azok az anyagok és összetevők, amelyek miatt a például a szépségápolás sem mondhat le a mézről. A kozmetikumoktól kezdve a mézes masszázsig bezáróan.